|
Írta: Fidel
|
 Kolumbusz előtt Kuba már lakott terület volt. A spanyolok megszállása 400 évig tartott és ezt követően, 1899-ben lett független.
A spanyol uralom előtt Kuba lakossága 3 amerindián törzs lakta. Név szerint a guanajatabey, a siboney és a taino. A siboney népcsoport öröksége a felbecsülhetetlen sziklarajz és sziklafestmények a Punta del Este barlangjaiban.
A legfejlettebb kultúrával a taino törzs büszkélkedhet, akik a mai Venezuela területéről érkeztek Kubába. A három törzs közül a legfejlettebb közösséggel ők rendelkeztek, ami ebben az időben primitív társadalom csúcsát jelentette.
1492. október 28-án partra szállt Kolumbusz Kristóf aki a szigetet a spanyol király fia után Juanának nevezte el. A névadás nem volt tartós, az őslakosok ezt követően is Kubának hívták a szigetet.
 Diego Velázquez de Cuellar tervei alapján a szigetet Spanyolországhoz csatolták 1510 és 1514 között. Az ellenállás a bennszülöttek részéről csekély volt, a felkelés vezetőjét 1511-ben elfogták és máglyán elégették.
Velázquez ezt követően a gyarmatosítás lépéseit követve, 1512-ben megalapította Baracoa városát, ami egyben Kuba első fővárosa.
Ezt követték a következő városok:
1513 - San Salvador
1514 - San Cristobal - a későbbi Havanna
1514 - Santisima Trinidad
1514 - Sancti Spiritus
1515 - Santiago de Cuba
1515 - Santa Maria del Puerto del Principe
Az őslakosokat a spanyolok megtizedelték, így a munkavégzéshez szükséges emberi erőt valamilyen módon pótolniuk kellett. Ebben az időben kezdődött az afrikai rabszolgák tömeges Kubába szállítása.
A spanyolok arany iránti kiolthatatlan vágyát a sziget nem tudta teljesíteni, így a szigetet bázisnak, illetve az újvilágból Spanyolországba tartó hajók legénységének egyik köztes megállóhelyének használták.
|
|