| Kuba - a kezdet |
| Írta: Fidel | |
 Kolumbusz előtt Kuba már lakott terület volt. A spanyolok megszállása 400 évig tartott és ezt követően, 1899-ben lett független.A spanyol uralom előtt Kuba lakossága 3 amerindián törzs lakta. Név szerint a guanajatabey, a siboney és a taino. A siboney népcsoport öröksége a felbecsülhetetlen sziklarajz és sziklafestmények a Punta del Este barlangjaiban. A legfejlettebb kultúrával a taino törzs büszkélkedhet, akik a mai Venezuela területéről érkeztek Kubába. A három törzs közül a legfejlettebb közösséggel ők rendelkeztek, ami ebben az időben primitív társadalom csúcsát jelentette. 1492. október 28-án partra szállt Kolumbusz Kristóf aki a szigetet a spanyol király fia után Juanának nevezte el. A névadás nem volt tartós, az őslakosok ezt követően is Kubának hívták a szigetet.  Diego Velázquez de Cuellar tervei alapján a szigetet Spanyolországhoz csatolták 1510 és 1514 között. Az ellenállás a bennszülöttek részéről csekély volt, a felkelés vezetőjét 1511-ben elfogták és máglyán elégették.Velázquez ezt követően a gyarmatosítás lépéseit követve, 1512-ben megalapította Baracoa városát, ami egyben Kuba első fővárosa. Ezt követték a következő városok:
1513 - San Salvador 1514 - San Cristobal - a későbbi Havanna 1514 - Santisima Trinidad 1514 - Sancti Spiritus 1515 - Santiago de Cuba 1515 - Santa Maria del Puerto del Principe Az őslakosokat a spanyolok megtizedelték, így a munkavégzéshez szükséges emberi erőt valamilyen módon pótolniuk kellett. Ebben az időben kezdődött az afrikai rabszolgák tömeges Kubába szállítása. A spanyolok arany iránti kiolthatatlan vágyát a sziget nem tudta teljesíteni, így a szigetet bázisnak, illetve az újvilágból Spanyolországba tartó hajók legénységének egyik köztes megállóhelyének használták.
|